Vasárnap este értem haza Setétvölgyből, egy faluból a Szürkehegységtől délre, ahol 9 napot töltöttem el barátok között a Nyárközápnapi ünnepségsorozaton. Kalandos kilenc nap volt, meg kell hagyni. Megküzdöttünk a sötétség erőivel, egy vérjszomjas sárkánnyal, a gipsz öntés akadályaival, a hideggel és a röplabdázás idegen tudományával. Viszont táncoltunk, alkottunk, dinnyemagköpő versenyt rendeztünk a patakba, rituális hajfonással erősítettük meg javasasszonyunkat, kirándultunk az erdőből készített fegyvereinkkel, előadtunk és együtt sírtunk és nevettünk egy teljes táboron át!
A Tolkien Táborban mindig otthon érzem magam, nem kell szerepet játszanom, és megélhetem az élet apró örömeit ,amik teljessé teszik egy-egy napomat.
Hiába fáztam meg, fájt a fejem két napon keresztül, megérte azt az érzést, amikor a barátaimtól nagy öleléssel búcsúztam a tábor végén! :)
És köszönöm a barátomnak a romantikus pillanatokat, mert tudom, hogy rá mindig számíthatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése